- Nagyon sokan a család nő tagjainak hatására ragadnak először kötőtűt, úgy tudom, az ön családjában is hasonlóan történt!
Így igaz, hiszen a nagymamámtól tanultam meg a kötés alapjait 10 éves koromban. Utána magamtól, anyukám 70-es évekbeli Fürge Ujjak újságjaiból és könyveiből, később kötős újságokból tanultam ezt-azt. 12-13 éves koromban megkötöttem magamnak az első pulcsimat és azóta nincs megállás.
- Melyek azok a kedvenc darabok/technikák, amelyekkel szívesen dolgozik, amit szívesen alkot?
Főleg pulóvereket - mellényt, kardigánt - szoktam kötni, meg sapkát, sálat mindenféle mintával. Nagyon szeretem a csavart mintákat, a jacquard (vagy norvég) mintákat, a csipkés mintákat, de még a teljesen egyszerű simakötést is. Az, hogy mi lesz belőle, a fonaltól és attól függ, akinek csinálom. Két újabb kedvencem a kötött karkötő és gyűrű.
- Ma már egyre nagyobb népszerűségnek örvend ismét a kötés és a horgolás. Ön hogyan tapasztalja a környezetében, miért javasolná a fiataloknak, hogy sajátítsák el ezt a hobbit?
Alkotni jó. Egyedi ruhákat, táskát, kiegészítőket, szinte bármit meg lehet vele csinálni. Ráadásul újrahasznosítható: a megunt vagy kinőtt, kinyúlt darabot le lehet bontani és újra lehet kötni/horgolni. Maga a kötés pedig kikapcsol, pihentet.
- Miért éppen ezzel a mellénnyel nevezett a versenyünkre, miért tartotta fontosnak, hogy megmérettesse a kézimunkáját egy ilyen országos felhívás keretében?
Megtetszett a versenyfelhívás az előző lapszámban, hogy teljesen szabad kezet kaptunk, nem volt semmilyen megkötés. Többféle ötletem is volt, de ezek egy részét már a blogomon megmutattam, így ezek nem jöhettek számításba. Maradtam végül az egy ideje már dédelgetett gondolatomnál, miszerint a régi magyar keresztszemes mintákat fel lehetne használni mai, hordható kötött holmikban. Kalocsai és matyó mintákat már egyre többet látok új formában megalkotni, de a keresztszemes hímzésünket még csak kevesen fedezték fel. Az elképzelésem egy egyszerű fazonú mellény volt látványos mintával. Ehhez egy gyergyói gyűjteményben találtam meg azt a motívumot, ami kis átalakítással már teljesen alkalmasnak tűnt egy kötött női ruhadarab mintázatának. A köznyelv norvégmintásnak nevezné a mellényemet, de nekem ez a kifejezés inkább a technikát jelenti, mintsem magát a mintát. Bár én kifejezetten magyar mintával dolgoztam, az sok hasonlóságot mutat egyes skandináv mintákkal. A versenytől függetlenül egyébként mostanában kezdtem komolyabban foglalkozni kötött darabok tervezésével. A családomban már régóta és a blogomon az utóbbi néhány évben kapott pozitív visszajelzések után úgy gondoltam, megmérettetem magamat nagyobb nyilvánosság előtt is. Ráadásul az, hogy szakmai zsűri döntött, talán azt mutatja, hogy jó úton járok.
- Van a családban olyan, aki folytatja az ön szenvedélyét?
Bár a tízéves fiam idén nyáron sikeresen megkötött egy 10x10 cm-es darabot, úgy vélem, ő nem fogja gyarapítani a férfi kötők táborát. Viszont van két kis unokahúgom, akiknek néhány év múlva indítom a nyári kötőtábort.